A Kessler-szindróma szerint a Föld körül keringő műholdak és űrszemét részecskéi közötti ütközések egy olyan káros láncreakciót indíthatnak el, ami további ütközéseket és törmeléktermelést generálhatnak. Így végeredményben a Föld körül keringő műholdak egytől egyig megsemmisülnek, és a bolygó körül egy veszélyes, gyorsan forgó törmelékfelhő venné körül. De vajon ez milyen hatással lenne az életünkre nézve?

1978-ban a NASA tudósa, Donald J. Kessler számította ki, hogy egy ilyen láncreakció évszázadokra lehetetlenné teheti az űrtevékenységeket és a műholdak használatát. Akkoriban még csak 3866 tárgy keringett az űrben, a bolygó körül: ma már milliószámra megfigyelhetőek ezek a tárgyak. Köztük már most rengeteg a szemét. Márpedig egy 2 km/s-mal száguldó festékdarab is képes áthatolni a fémen vagy az üvegen. 

A NASA kiszámolta, egy 1 centiméteres "festékpötty", ami 10 km/s sebességgel halad, ugyanakkora kárt okozhat, mint egy 250 kg-os objektum, ami 60 mérföld/órás sebességgel mozog a Földön. Ha a törmelék mérete 10 centiméterre növekszik, az 7 kilogrammnyi TNT erejével rendelkezhetne.

Az elmélet mostanában újra felkapott lett, mivel úgy becsülik, hogy az alacsony pályán jelenleg elértük a Kessler által kiszámolt kritikus tömeget. Márpedig ha a Kessler Szindróma legrosszabb előrejelzései beigazolódnának, a modern életünk alapvető elemei - a GPS, a televízió, a katonai és tudományos kutatások - veszélyben lennének.

De vajon pontosan milyen lenne az élet a Kessler-hatás után?

Sokan a modern civilizáció végét jósolják arra a napra, amikor megtörténik a dominóhatás. Azt állítják, visszamegyünk a nyolcvanas évek szintjére, csak azzal a hátránnyal, hogy nem lesznek meg az eszközeink a kommunikáció kezelésére. Káoszt és összeomlást jósolnak, és talán igazuk van. Talán nem.

Hogy nézne ki az a nap, amikor érvényesül a Kessler-hatás? Az első, amit észreveszünk, hogy nem működik a GPS az autónkban. A boltban nem tudunk kártyával fizetni. Az internet nagyobb része elérhetetlenné válik. Az okoseszközeink funkciói közül sok kiesik, és sosem tudjuk majd, épp mi fog működni, és mi nem. Valószínűleg elfogy a boltokból a vécépapír és a konzervek. De komolyabb, igazán drámai dolog nem várható még ekkor.

Nem az internet egésze szűnne meg, hiszen a lokális hálózatok, az országon, kontinenseken belüli kommunikációk továbbra is működhetnének, mivel ezek általában földi alapú infrastruktúrán alapulnak. Az ilyen típusú hálózatokat (például helyi hálózatokat, Wi-Fi-t, vezetékes internetet stb.) nem érintené közvetlenül a műholdak eltűnése vagy meghibásodása.

Az olyan internetes elérések, amik ma mindennaposak, jó időre lehetetlenné válnának, de nem örökre. Méretes gazdasági recesszió indulna meg, de valamennyi ország abban lenne érdekelt, hogy kezelje a problémát:

1. Eltávolítani az űrből az űrszemetet. Kína már öt éve is azt állította, van terve az űrszemét eltávolítására, lézeres állomások segítségével. Mások robbantanának az űrben, vagy felfognák a szemetet hatalmas pajzsokkal. Itt a kérdés az, hogy ezek mennyi idő alatt válnának be.

2. Feljuttatni új műholdakat. Erre megoldás vagy a műhold extra védelme, vagy olyan hely keresése a pályán, ahol még biztonságban lehet a feljuttatott tárgy. 

3. Földi hálózatok fejlesztése. A vezetékes internet fejlesztése szintén nem azonnali, de a fentiekhez képest könnyű és gyors megoldás lehet, illetve a szerverek átcsoportosítása is megoldást hozhat sok szolgáltatás esetében. A peer to peer hálózatok is segítséget nyújthatnak bizonyos feladatok elvégzésében.

Vagyis nem lesz vége a civilizációnak emiatt. Recesszió, és technológiai kihívás lesz, valamint megtapasztaljuk azt, hogy az internet nem olyan, mint a csapvíz, nem jön mindig gombnyomásra. Lesz idő, amikor meg kell újra dolgozni érte.