A Meta bevezetett egy új mérőszámot: a valós idejű szerverflotta-használati hatékonyság (real-time server fleet utilization effectiveness) a cég állítása szerint lehetővé teszi, hogy közel valós időben mérjék a szerver erőforrás-használatát (pl. számítási kapacitás, tárolás) és hatékonyságát a nagyméretű adatközpontokban. De miből is áll ez?

A Meta Net Zero Programjának része, hogy igyekszik olyan mérőszámokat kifejleszteni, ami elősegíti vagy igazolja a törekvésüket a karbonsemlegesség felé vezető úton. Hogy a  Real Time Infrastructure Accounting for Sustainability (RETINAS) új mérőszáma melyik kategóriába tartozik, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre nem irigyek: ami a szerverközpontokat illeti, megosztják tapasztalataikat a szén-dioxid csökkentési módszereinek alkalmazásában mindenkivel, így láthatjuk, milyen mérőket értékelnek a Meta falain belül.

Hogy megértsük a mérőszámot, ismernünk kell a Scope 3 kibocsátás fogalmát, ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy kategóriája a Greenhouse Gas Protocol alapján. Ez a kibocsátási kategória az ellátási láncban és az értékláncban történő közvetett kibocsátásokat foglalja magában, amelyek nem közvetlenül a vállalat saját tevékenységeiből származnak, hanem a vállalat működéséhez szükséges termékek és szolgáltatások használatával, gyártásával, szállításával és egyéb tevékenységekkel kapcsolatosak.

A real-time server fleet utilization effectiveness tehát a használati hatékonyság (utilization effectiveness) adott időszakra vonatkozó értéke, valamint a Scope 3 kibocsátás hasznos élettartamra való lebontott értékének szorzata. 

A használati hatékonyság (utilization effectiveness) nem más, mint a teljes, rendelkezésre erőforrások és a használt erőforrások hányadosa. A Scope 3 kibocsátás hasznos élettartamra való lebontott értéke pedig az adott erőforrás összesített karbonlábnyomának és a hasznos élettartamának a hányadosa.

Vagyis ha egy eszköz hasznos élettartamát 4 évre vesszük, a teljes karbonlábnyomát pedig 1000 tonnának, akkor ez évente 250 tonna CO2-nek felel meg. Ha erre rávetítjük az erőforrás-kihasználás hatékonyságát, láthatjuk, hogy a kihasználtság növekedésével hogyan csökken - látszólag - a karbonlábnyom. Ennek a csökkenésnek a folyamatos fenntartása pedig a mérés végső célja: folyamatosan olyan döntéseket kell hozni, ami végső soron csökkenti ezt az értéket. 

Példa a csökkentésre:

• A szerverek hasznos élettartamának növelése öt évről hét évre 28%-kal csökkenti a mutatót a lassabb értékcsökkenés miatt. 

• Egy alkatrész újrahasznosítása, a felhasználás hatékonyságának javítása, vagy olyan szerveralkatrészek kiválasztása, amelyek alacsonyabb kibocsátásúak, hozzájárul a mutató csökkentéséhez.