A beltéri levegőminőség monitorozása igencsak fontos a számítástechnikai berendezések megóvása érdekében. De még a tökéletesen tiszta, jól szűrt adatközpontokban is jelen vannak a szennyeződések, olyanok, mint a por, pollen, illetve bizonyos gázok is okozhatnak problémát. De vajon mikor okoznak ezek igazán nagy gondot?

A levegőben – ezen valószínűleg senki nem fog csodálkozni –, részecskék szállnak. Körülöttünk, minden percben, legyünk bárhol a világban. Egy irodaházban, de különösen egy szerverteremben már előszűrt levegő érkezik be, de a beszívott levegő tisztasága függ az alkalmazott filterek szűrési képességétől is.

A külső részecskék átmérője 0,001 µm-től több mint 100 µm-ig terjed. Hogy ezt el tudjuk képzelni, néhány példa: az emberi haj vastagsága például 17 µm-181 µm, a köd és pára 10 µm, míg a mikroszkopikus baktériumok lehetnek kevesebb mint 0,3 µm-esek. Ezek a szennyeződések felhalmozódhatnak a szerverek hőelvezető rendszerein is, amik idővel rontják a hatékonyságot, felmelegedést okozva az adott pozíciókban.

A légszűrők szűrési képességeit a MERV (minimum efficiency reporting value) érték mutatja meg. Egy MERV 8-as szűrő a 3 µm-es részecskéket szűri meg nagy hatékonysággal, míg egy MERV 13-as már a 0,3 µm-es részecskékre utazik (közel van a HEPA-hoz). A számítógépes helyiség légkezelői általában MERV 8, 11 vagy 13 szűrőket használnak. A magasabb MERV érték azonban magasabb ventilátor fordulatszámot kíván, ami sok esetben a fogyasztás sokszorosát is jelentheti ezekben az eszközökben. Lehetséges, hogy egy ventilátor, amely normál esetben 50 Wattot kér, dupla sebességnél akár 400 Wattot is fogyaszthat. 

De nem csak a részecskék okozhatnak gondot. Sósav és kénsav is keletkezhet a szervereken - és ez így kimondva sem épp a legkellemesebb páros, ha elektronikai eszközökről (vagy mondjuk szinte bármiről) van szó. A klór és a hidrogénszulfid a vízpárával együtt a magas páratartalmú helyiségekben ugyanis képes előidézni a fenti „savasodást”. így akár három hónap alatt hazavágni a berendezéseket. Ezenkívül a kéndioxid, a mercaptánok, a nitrogén-oxidok, a klór és az ózon is aggodalomra adnak okot.

Na és mi van a páratartalommal? Fent már írtuk, hogy a magas páratartalmú helyiségekben a gázok kémiai reakciókat indíthatnak be. És persze ott van a korrózió, ami szintén tönkreteszi a berendezéseket. Az ezüstnél 200 angström, a réznél pedig 300 angström feletti korrózióréteg adhat okot aggodalomra. És mekkora páratartalom megfelelő? Sokáig 45% és 55% közötti relatív páratartalom szintjén működtek a berendezések, azonban az ASHRAE egyik kutatása már azt állította, hogy a relatív páratartalom szintje akár 8% -ra is leeshet megfelelően földelt helyiségekben anélkül, hogy statikus kisülési aggodalmak merülnének fel.

Az ASHRAE kutatása azt is kimutatta, hogy magas légszennyezettségű területeken 50%-os relatív páratartalom felett már megindulhatnak azok a fent említett folyamatok, amik során bizonyos gázok savakat képezhetnek. Ezekben a környezetekben a páratartalom szabályozása szükséges 50%-os relatív páratartalom alá.

Egy jól működő adatközpontban persze az elsődleges szennyező forrás nem a levegő, hanem az emberek. Elsősorban a cipőkkel és a ruhákkal hozzák be a port, de például amikor kinyitunk egy kartondobozt a szerverteremben, amikor is rengeteg szálló részecskét szabadítunk el. Az adatközpontok padlóján éppen ezért nedves feltörlés javasolt, seperni szinte tilos. És elengedhetetlen a megfelelő szűrés, páratartalom-beállítás és takarítás is, különben nagyon könnyen tönkretehetnek minket azok az anyagok, amiket nem is látunk, mégis körülvesznek minket minden pillanatban.